Elérkezett 2012 tavasza, és milyen más volt akkor minden! Megkezdődtek a Passió próbái, melyben a napi próbatételt magának a Kőhegy színpadi részének az elérése jelentette. Útközben sűrűn egymást követő házcsoportok közt elhaladva a néha felbukkanó vidám zöld mezőkön, és a kertek sokaságán pihent meg a szem. Már jócskán megnőttek a tavaszi növények, a fűzek, nyár és – szederfák bujazöld lombokat hajtottak. A gazdag esők után sehol egy porszem a levegőben, vagy a fák üdeségtől pompázó levélzetén. A levegő általában enyhe és csendes volt, tele a virágok és a fű édes illatával. A verőfényes szép napokon elérve a hegycsúcs közelét a képzeletem tovaszállt a magyar puszták délibábos rónaságába.
A városi forgatagban töltött hosszú hónapok után szokatlan öröm, hogy újra emberek sürgés forgása volt látható, amely a Kőhegyet pezsgő élettel telítette meg. Az azúr színű égbolt derűs verőfénye, mosolygós bájos képpé olvadt össze a jeleneteket próbáló tarka emberáradattal, amely harmóniát árasztva színezte ki a hegyoldalt.
Többnyire, köröskörül felséges tisztaságban tündöklött az ég. Észak felé felejthetetlenül megragadó látvány tárulhatott elénk, ahol sűrűn egymásra tolakodó kopár hegytarajok sorakoznak, többnyire észak –déli irányba futva, közöttük áthághatatlan sziklahasadékok közé zárva a beszáradt szurdokokat. A lehanyatló nap vöröses fénnyel árasztotta el az égnek tornyosuló hegyormokat. Csodás, bűvös ragyogás vette körül a kopár hegycsúcsokat, amelyeken nyoma sem látszott bármifajta növényzetnek vagy növényi dísznek. A mélyen bevágódó völgyek és a csipkézett gerincek, amelyek a hegyláncolat tömegéből ereszkednek lefelé, meglepő ellentétet nyújtanak a hátunk mögött elterülő sík területtel, ahol a város szélesen elterül.
Hasonlíthatatlanul elbűvölően szép látványt nyújtott a napnyugta ezek között a hegytömegek között. Jóval az után, hogy kékes árnyak borultak a közelebbi hegysorok csipkézett koronáira, a város még mindig a napfényben tündöklött. Kis idő elteltével különböző árnyalatok festették tovább és egyre sötétebbé a csodás tájképet, amely hovatovább bíborszínekbe öltözött, hogy lassanként eltűnjön a tompa sötétségben. Nem véletlen, hogy egykor még Horátiust a nagyszerű költőt is elbűvölték a hegyi tájak látványai.
Az éjszaka sötétsége szinte észrevétlen hirtelenséggel ereszkedik rá a hegyre a ragyogó látvány hamar tovatűnik, de a felhők mögül előbúvó hold homályos világánál fantasztikus képet nyújt a hegy sziklás mély hasadéka. Majd pedig kigyúltak a fények, amely a nézőt az első jelenet impozáns látványával fogadta. A Budaörsi Passió több évtizedes múltja elbűvölő varázsa szinte kísértésbe ejti a jelenlévőket, egyfajta belső késztetést is érezve, hogy legalább néhány órára elfelejtsék a körülöttük élő környezetet. A fényárban úszó Kőhegy pedig csodálatos metamorfózison megy át, a bibliai történetek színes megjelenítésével. A jeruzsálemi piactér legszélén, ahol búcsúzik a tér, ott még mindig látható Pilátus házának lépcsője, egy letűnt kor kőbe vésett emléke.
Szerencsére csak egy alkalommal futottak össze a gyászruhás fellegek az égbolt kárpitján, amely igazából egy borongós fagyos novemberi napra emlékeztetett. A felszínt korbácsoló, akadálytalanul végigsöprő vad szelek jéghideg ölelései másnapra tovaszálltak, a kavargó porfelhő és a szélsőséges időjárási viszonyok után ismét derűs fényben tűztek le a nap meleg sugarai, mintegy bizonyítékául is szolgálva a Passió mondanivalójának: a napjainkban is jelenlévő, sokakat érintő szenvedéstörténetet, - amely a gonoszság bármely forrásából is fakadhat - követi majd a feltámadás!
Tisztelettel:
Leipán Tibor
Képviselő
(András apostol szerepében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése