A száz évvel ezelőtt elsüllyedt Titanic brit utasszállító hajó centenáriumának évében tanúi lehetünk egy újabb Titanic szerkezet építésének. Igaz, ez a járási rendszernek nevezett szerkezet túléli majd a bevezetése utáni első három napot, esetleg az első három évet is, miután szétesik, és darabokra hullva megfeneklik a Pannon tenger mélyén.
Teljesen feleslegesnek tartom az ingatag alapokra helyezett járási rendszer létrehozását, az ország vérszegény teherbíró-képességének értelmetlen terhelését. Amióta évtizedekkel ezelőtt megszűnt a járási rendszer, azóta a közigazgatás minden nehézsége ellenére működőképes volt. Az önkormányzati rendszer kiépült, a lakosság lényegében a saját településén intézhette a hivatalos ügyeit. Az ellátórendszerek kialakultak, és érvényesült az elv, hogy minél közelebb hozzuk a szolgáltatást.
A közigazgatás reformja szükséges, de nem annyira időszerű, mint a gazdaság reformja. Ez a döntés kizárólag a pozícióhajhászoknak kedvez, akik egy újabb vadászterületet láthatnak az új hivatalok létrehozásával. Elgondolta-e már valaki, hogy a rendszer kiépítése (az infrastruktúra, a személyi költségek, a működési költségek stb.) milyen anyagi vonzatokkal járnak akkor, amikor a horizonton már megjelent az államcsőd veszélye (ami remélhetőleg sohasem következik be)? Ez a döntés viszont az ország amúgy is legyengült immunrendszerét csak tovább gyengíti.
Idáig talán két érvet hallottunk a járási rendszer kiépítése mellett, az egyik a hatékonyság, a másik pedig a barátságos, magas színvonalú ügyintézéshez való hozzáférés lehetősége. Véleményem szerint a jövőt tervezni, nem pedig megjósolni kell. A megkérdőjelezhető barátságos ügyintézés mellett nem éppen barátságosan kígyózó sorok is kialakulhatnak, hiszen most már az ügyintézés során a járáshoz tartozó összes település polgáraival foglalkozni kell, ez pedig állandósuló, de mindenképpen lökéshullámszerű igényeket jelent, ráadásul összevontan csak egy hivatalban.
Közelítsük meg a kérdést az állampolgárok szempontjából: ami biztos, hogy az új rendszer mindenkinek időkiesést jelent, az ügyintézése során jelentős többletidővel és többletköltséggel is számolnia kell. Kezdődik azzal, hogy az ügyfél felkerekedik, amit megtehet a saját tulajdonú gépjárművével, használva a hetente dráguló benzinét. Amikor megérkezik, további nehézségeket kell leküzdenie. Nincs a közelben parkolóhely, de a távolban is csak kevés, ami ráadásul fizetős is. Az ügyintézés bizonytalan idejű kimenetele az állampolgárt is bizonytalanná teszi. Vajon hány órát jelent az ott tartózkodása, és vajon mit fog tenni akkor, ha a parkolási ideje valahol a messzeségben lejár. Továbbá mi van akkor, ha a parkolási idő csak maximum két óra, ennek lejártával új helyet kell keresnie. Ez a ciklikusság napközben többször is jelentkezhet, csak a szerencse segíthet rajta, ha hamar letudta a feladatát.
Aki pedig a tömegközlekedést választja, az sincs jobb helyzetben. Ha ugyanis (esetlegesen többszöri átszállással) végre megérkezik a járási székhelyre, akkor még mindig le kell küzdenie az előtte álló utat, gyalog vagy tömegközlekedéssel, amely ugyebár a költségeit csak tovább növeli. Dolga végeztével sincs jobb helyzetben, hiszen ha a következő „csatlakozás” csak egy-két óra múlva lesz, addig nem nagyon tud mit kezdeni magával, téblábol, és azon gondolkodik, hogyan múlassa az időt, kitéve magát az időjárás viszontagságainak is. Talán nem a műszerek hibája, ha a polgár komfortérzetének a növekedése esetünkben nem lenne mérhető.
Az is látható, hogy a barátságos ügyintézésre legkevesebb fél, de inkább egy napot kell szánni, amelyet az állampolgár – egyéb lehetőség nem lévén - kénytelen a szabadsága terhére megtenni. Itt azonban szembesül egy újabb nehézséggel, ugyanis a szabadság kiadása a munkáltató kompetenciája. Ezért előfordulhat az is, hogy a munkavállalót el sem engedik szabadságra, így az ügyét el sem tudja intézni, nem beszélve arról, hogy még sikeres ügyintézés esetén is értelmetlenül veszíti el a szabadságának egy napját.
Az eddigi jegyzői feladatok döntő többségét átveszi a járási hivatal, amely ezután amolyan körjegyzői módon funkcionál. Mitől lesz jobb pl. a parlagfű elleni védelem szervezése járási szinten, vagy az anyakönyvi igazgatás? Mitől lesz jobb pl. az új rendszerben egy közgyógyellátás intézése a járási hivatalban, mint korábban a helyi önkormányzat jegyzőjénél? A jegyzői funkciók többsége átszáll a járási hivatalokba, de kérdés továbbá, ki lesz az, aki jegyzőbb lesz a jegyzőnél, milyen feladat illetve hatáskörrel lesz felruházva?
Ami Budaörs helyzetét illeti, mint képviselő, mint állampolgár is természetesen azt támogatom, hogy az új járási rendszeren belül Budaörsé legyen a vezető szerep. De elgondolta–e már valaki, hogy ebben az esetben Budaörs közlekedési terheltsége mennyivel növekedik? A város egyébként is túlzsúfolt helyzetén ez csak tovább rontana, egy idő elteltével mázsaszám kaphatnánk lakossági észrevételeket, netalántán tiltakozásokat. A járási székhelyen lakók eddigi helyzete is megváltozik. Tény, hogy jelentősebb előnyt élveznek a többi település lakosaival szemben, ugyanakkor nekik is szembesülniük kell a szocializmus egyik vívmányával: a sorbaállással. Ami pedig a múlt heti testületi döntésünket illeti, ez a közbenJárás véleményem szerint úgysem változtatja meg a már régen eldöntött járási székhely kérdését, éppen ezért „tartózkodtam”.
A mai modernizált világunkban célszerűbb előretekinteni és előrelépni, nem pedig visszafelé lépkedni az időben. A történelmi Magyarországon a járási rendszer betöltötte hivatását, a települések elhelyezkedése, tagoltsága, és maga a népsűrűség is indokolta a járási rendszer létezését. Felmerül azonban a kérdés, hogy feudális, legjobb esetben is pártállami időket idéző megoldásokkal és eszközökkel, a szolgáltatás távolodásával hogyan érhető el a közigazgatás modernizálása?
Mi lesz vajon a kistérségi társulásokkal, amelyek már kiépültek és megfelelő módon működnek? Hasznosabb lehetne, ha egy-egy feladatkört inkább a kistérségi társulásoknak szerveznének ki. Egyébként pedig ott ahol indokolt, ott bevezetésre kerülhetne a járási rendszer. Gondolok itt olyan falvakra, illetve gyérebben lakott településekre, ahol a járási rendszer indokoltan kiépíthető, ahol a rendszer az ott élők, megelégedésére funkcionálna. Érdemes lenne ebben a tekintetben a német testvérvárosunk, Bretzfeld pozitív példáját követni.
A közigazgatás reformja szükséges, de nem annyira időszerű, mint a gazdaság reformja. Ez a döntés kizárólag a pozícióhajhászoknak kedvez, akik egy újabb vadászterületet láthatnak az új hivatalok létrehozásával. Elgondolta-e már valaki, hogy a rendszer kiépítése (az infrastruktúra, a személyi költségek, a működési költségek stb.) milyen anyagi vonzatokkal járnak akkor, amikor a horizonton már megjelent az államcsőd veszélye (ami remélhetőleg sohasem következik be)? Ez a döntés viszont az ország amúgy is legyengült immunrendszerét csak tovább gyengíti.
Idáig talán két érvet hallottunk a járási rendszer kiépítése mellett, az egyik a hatékonyság, a másik pedig a barátságos, magas színvonalú ügyintézéshez való hozzáférés lehetősége. Véleményem szerint a jövőt tervezni, nem pedig megjósolni kell. A megkérdőjelezhető barátságos ügyintézés mellett nem éppen barátságosan kígyózó sorok is kialakulhatnak, hiszen most már az ügyintézés során a járáshoz tartozó összes település polgáraival foglalkozni kell, ez pedig állandósuló, de mindenképpen lökéshullámszerű igényeket jelent, ráadásul összevontan csak egy hivatalban.
Közelítsük meg a kérdést az állampolgárok szempontjából: ami biztos, hogy az új rendszer mindenkinek időkiesést jelent, az ügyintézése során jelentős többletidővel és többletköltséggel is számolnia kell. Kezdődik azzal, hogy az ügyfél felkerekedik, amit megtehet a saját tulajdonú gépjárművével, használva a hetente dráguló benzinét. Amikor megérkezik, további nehézségeket kell leküzdenie. Nincs a közelben parkolóhely, de a távolban is csak kevés, ami ráadásul fizetős is. Az ügyintézés bizonytalan idejű kimenetele az állampolgárt is bizonytalanná teszi. Vajon hány órát jelent az ott tartózkodása, és vajon mit fog tenni akkor, ha a parkolási ideje valahol a messzeségben lejár. Továbbá mi van akkor, ha a parkolási idő csak maximum két óra, ennek lejártával új helyet kell keresnie. Ez a ciklikusság napközben többször is jelentkezhet, csak a szerencse segíthet rajta, ha hamar letudta a feladatát.
Aki pedig a tömegközlekedést választja, az sincs jobb helyzetben. Ha ugyanis (esetlegesen többszöri átszállással) végre megérkezik a járási székhelyre, akkor még mindig le kell küzdenie az előtte álló utat, gyalog vagy tömegközlekedéssel, amely ugyebár a költségeit csak tovább növeli. Dolga végeztével sincs jobb helyzetben, hiszen ha a következő „csatlakozás” csak egy-két óra múlva lesz, addig nem nagyon tud mit kezdeni magával, téblábol, és azon gondolkodik, hogyan múlassa az időt, kitéve magát az időjárás viszontagságainak is. Talán nem a műszerek hibája, ha a polgár komfortérzetének a növekedése esetünkben nem lenne mérhető.
Az is látható, hogy a barátságos ügyintézésre legkevesebb fél, de inkább egy napot kell szánni, amelyet az állampolgár – egyéb lehetőség nem lévén - kénytelen a szabadsága terhére megtenni. Itt azonban szembesül egy újabb nehézséggel, ugyanis a szabadság kiadása a munkáltató kompetenciája. Ezért előfordulhat az is, hogy a munkavállalót el sem engedik szabadságra, így az ügyét el sem tudja intézni, nem beszélve arról, hogy még sikeres ügyintézés esetén is értelmetlenül veszíti el a szabadságának egy napját.
Az eddigi jegyzői feladatok döntő többségét átveszi a járási hivatal, amely ezután amolyan körjegyzői módon funkcionál. Mitől lesz jobb pl. a parlagfű elleni védelem szervezése járási szinten, vagy az anyakönyvi igazgatás? Mitől lesz jobb pl. az új rendszerben egy közgyógyellátás intézése a járási hivatalban, mint korábban a helyi önkormányzat jegyzőjénél? A jegyzői funkciók többsége átszáll a járási hivatalokba, de kérdés továbbá, ki lesz az, aki jegyzőbb lesz a jegyzőnél, milyen feladat illetve hatáskörrel lesz felruházva?
Ami Budaörs helyzetét illeti, mint képviselő, mint állampolgár is természetesen azt támogatom, hogy az új járási rendszeren belül Budaörsé legyen a vezető szerep. De elgondolta–e már valaki, hogy ebben az esetben Budaörs közlekedési terheltsége mennyivel növekedik? A város egyébként is túlzsúfolt helyzetén ez csak tovább rontana, egy idő elteltével mázsaszám kaphatnánk lakossági észrevételeket, netalántán tiltakozásokat. A járási székhelyen lakók eddigi helyzete is megváltozik. Tény, hogy jelentősebb előnyt élveznek a többi település lakosaival szemben, ugyanakkor nekik is szembesülniük kell a szocializmus egyik vívmányával: a sorbaállással. Ami pedig a múlt heti testületi döntésünket illeti, ez a közbenJárás véleményem szerint úgysem változtatja meg a már régen eldöntött járási székhely kérdését, éppen ezért „tartózkodtam”.
A mai modernizált világunkban célszerűbb előretekinteni és előrelépni, nem pedig visszafelé lépkedni az időben. A történelmi Magyarországon a járási rendszer betöltötte hivatását, a települések elhelyezkedése, tagoltsága, és maga a népsűrűség is indokolta a járási rendszer létezését. Felmerül azonban a kérdés, hogy feudális, legjobb esetben is pártállami időket idéző megoldásokkal és eszközökkel, a szolgáltatás távolodásával hogyan érhető el a közigazgatás modernizálása?
Mi lesz vajon a kistérségi társulásokkal, amelyek már kiépültek és megfelelő módon működnek? Hasznosabb lehetne, ha egy-egy feladatkört inkább a kistérségi társulásoknak szerveznének ki. Egyébként pedig ott ahol indokolt, ott bevezetésre kerülhetne a járási rendszer. Gondolok itt olyan falvakra, illetve gyérebben lakott településekre, ahol a járási rendszer indokoltan kiépíthető, ahol a rendszer az ott élők, megelégedésére funkcionálna. Érdemes lenne ebben a tekintetben a német testvérvárosunk, Bretzfeld pozitív példáját követni.
A véleményemet továbbra is fenntartom, de a jéghegyet megállítani nem tudom. Tekintettel arra, hogy a kocka el van vetve, de osztva a MÖSZ (Magyar Önkormányzatok Szövetsége) véleményét, magam is szükségesnek tartom, hogy kezdődjön érdemi szakmai egyeztetés a települési önkormányzatokkal, a feladat és hatáskörök szétválasztásáról, az önkormányzati hivatalok valamint a létrehozandó járási hivatalok közötti feladatátadás módjáról és ütemezéséről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése