Arad, a magyar Golgota

1849. október 6. A végzetes októberi napok egyike. Egy felsőbb hatalom kegyeiből garázdálkodó osztrák végrehajtók a megláncolt Magyarország legjobbjait kivégzik! Az Aradi Vértanúk mellett még százával végezték be életüket bitón, vagy golyó által. Aradon voltaképpen 16 vértanú van. Kazinczy Lajos ezredest október 25-én lövik főbe, ahol agyonlőtt négy társa is elvérzett. Ormay ezredes és Hauch alezredes pedig bitón haltak meg ugyanott. Bitón halt meg Jeszenák János is a nyitrai birtokos, a szelíd egyeneslelkű ember, igazságszerető családapa, aki utolsó fiát is besorozta a szabadságharcosok közé, amikor az orosz invázió már tény volt, és ügyünk elvesztése szinte bizonyossá vált. Ott nyugszik a pozsonyi evangélikus temetőben, síremlékén e szép és oly igaz felirattal:

Szerette hazáját: szívvel, szóval, tettel,

Védte szabadságát: híven, becsülettel;

Áldozott szenvedet, jutalmát nem kérte,

S nem küzdhetvén többet: vérpadon halt érte.

Íme a fájdalom, amely nem enyhül soha, és amely a sírba kíséri a kortársakat, és az örökségkép az utódokra száll... 

Üdvözlettel:

Leipán Tibor