Meghívó a Budaörsi Passió „Utolsó vacsora” jelenetére

Húsvét magasztos ünnepe szorosan egybeesik a természet megújhodásának idejével, és nemcsak országonként, hanem minden ország jellegzetesebb vidékén is más és más népszokásokkal találkozhatunk. 

Budaörsön a sváb gyökerekre épülő Budaörsi Passió „Utolsó vacsora” jelenetét immár ötödik alkalommal adják elő a passió amatőr szereplői. Szerepet kap Mária Jézus anyja, Nikodémus, látható lesz Jézus és a tanítványok utolsó látogatása a Getszemáne kertben amely egy majorság volt az Olajfák hegyének tövében, közel a Kedron patakhoz. Láthatjuk továbbá Jézus halálküzdelmét és az elfogása előtti pillanatokat is. 

A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt 2015. március 29. vasárnap 17 órakor a Budaörsi Ifjúsági Klubban, a belépés díjtalan!

Forrás: bnno.hu

Nem kell szerepet játszanom, és nem kell megalkudnom

Az alábbiakban közreadom a Budaörsi Naplóban megjelent cikket, amelyben hozzám intézett kérdésekre válaszolok:

"Amikor a polgármester-jelölti kerekasztalbeszélgetés készült, nem tudtunk róla, hogy függetlenként indul Leipán Tibor is. Ezért utólag küldtük meg neki kéréseinket, amelyekre írásban válaszolt. Ő jelenleg is független, egyéni képviselő, miután két éve a Fidesz frakcióból kilépett (vagy kizárták).

Miért indul polgármesterjelöltként? Nem bízik sem Wittinghoff Tamásban sem Török Istvánban, hogy őket támogassa? Ön miben lenne másmilyen polgármester, mint ők?

- A választók tekintetében mögöttünk függetlenek mögött áll a legnagyobb erő. Itt kifejezetten a gondolok a pártonkívüliekre és azokra, akik megalapozottan megcsömörlöttek a politikától illetve azokra is, akik nem tudnak a jelenlegi politikai palettáról választani. A politikával szemben ugyanis a társadalomban a látens ellenérzés jeleit lehet tapasztalni.

A jelenlegi választási rendszerrel abban a tekintetben nem értek egyet, hogy bárki bármennyiszer indulhat a lehetséges pozíció megszerzéséért. Véleményem szerint teljesen egészségtelen folyamat az, hogy valaki már hetedszer vagy nyolcadszor is betölti ugyanazt a pozíciót. Ez alatt az idő alatt egy teljesen új generáció nő fel, ezért a fiatalabb nemzedéknek kellene többségében a képviselői (polgármesteri) székeket biztosítani, mivel igazi jövőképpel illetve jövővel ők rendelkeznek. Tehát kétszeri, maximum háromszori újraválasztásban hiszek (képviselőkre vonatkoztatva is), mert az ennél többszöri megmérettetés már nem a közérdekről szól. Gondoljunk pl. az Egyesült Államokra, ahol az elnök is csak kétszer választható meg, pedig talán a világ legfelelősségteljesebb vezetői pozíciójáról van szó. Tehát éppen itt az ideje a váltásnak. Biztos vagyok benne, hogy a hazai választási rendszer is előbb utóbb leköveti ezt a gyakorlatot, addig viszont éppen a köz érdekében a többszörösen megválasztott jelölteknek is mértéktartást kellene tanúsítani.

Török István esetében pedig nem kívánok bizalmi kérdésekben nyilatkozni.

A polgármesteri megválasztásommal kapcsolatban a következő kiinduló gondolataim lennének:

A nagy események mögött mindig az egyének és az ő tapasztalataik és tetteik helyezkednek el és csak ezek megértésével alkothatnak átfogó képet a választók. Mi függetlenek a többségi közösségi érdekeket tartjuk szem előtt és nem az egyéni vagy szűk csoportérdekeket. Nem ígérgetünk, hanem tervezünk és feladatokat oldunk meg. Fejlesztési döntéseket kizárólag csak az ott élők előzetes tudtával és beleegyezésével hozunk. Tehát meghallgatás, megbeszélés és közös döntés. A magánszemélyek véleményét is figyelembe vesszük, mivel a régi igazság szerint is egy jó közkatona sokkal többet ér, mint egy rossz tábornok.

Független vagyok, így nem kell bármilyen politikai elképzelésnek megfelelnem, nem kell szerepet játszanom, és nem kell megalkudnom, ebből következően egyedül a város érdekeit kell figyelembe vennem. A legfontosabb, hogy egy polgármester legyen fedhetetlen és hiteles.  A város első számú vezetőjeként nem kellene olyan ügyeket generálni, amelyek lakossági ellenérzéseket váltanak ki, mint például az Ifjúság utcai park ügye volt, vagy említhetem az évek óta húzódó Frank-hegy ügyét is.

Legfontosabb, hogy meg kell állítani a város lassú hanyatlását kijelölve szilárd támpontok alapján a teljesítendő célokat és vezérelveket, illetve azok elérését. A „másmilyen” polgármesterséget nem ismerem, Török István munkáját sem értékelhetem, mivel ő még nem volt polgármester. Személyemet illetően Bródy János „Ha én rózsa volnék” szerzeménye dalszövegének utolsó sora jut eszembe: „S nem lennék játéka mindenféle szélnek.”

A lakosság nagy többsége semmilyen pártnak nem elkötelezett híve, hanem függetlenül gondolkodó emberekről van szó, akiknek nyilvánvalóan van véleménye a politikáról, még ha olyan formában is, hogy nem mennek el szavazni és így fejezik ki a nem tetszésüket az adott helyzetről. Nyilván azért indulok és méretem meg magamat függetlenként, mert bízom abban, hogy ez a többség, most már változást akar és függetlenként reális alternatívát jelentek nekik.

Rendelkezem vezetői tapasztalatokkal, megfelelő gazdasági végzettséggel és képviselőként, önkormányzati tapasztalatokkal is, ezért minden szempontból készen állok a polgármesteri tisztség betöltésére.

Egy polgármesternek a város képviselésén túl tisztában kell(ene) lennie a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel, melyek meghatározzák egy város gazdasági életét. Nálam ez nem lehet kérdés, mert közgazdász végzettséggel és több diplomával rendelkezem. Adószakértői és könyvvizsgálói feladatok mellett, közigazgatási ügyekkel is foglalkozom. Elmondható-e ugyanez a másik két jelöltről? Wittinghoff Tamásnak egyetemi végzettsége van, műszaki diplomával rendelkezik, míg Török István egy festőművész.  Felmerül a kérdés, hogy minek is köszönhető, hogy az ország egyik legtöbb iparűzési adóját beszedő Budaörsön adósságkonszolidációra volt szükség…?

Tehát nem a személyes ambíció vezérel, nem kívánok reflektorfénybe sem kerülni, hanem az eddigi képviselői gyakorlatom alapján a városért és az itt élő emberekért szeretnék még többet tenni.

- Mennyire volt nehéz a szükséges 300 ajánlót összegyűjteni, hiszen csak az utolsó pillanatban adta le a hivagtalos jelentkezést a választási bizottságnál? Lát reális esélyt arra,hogy megválasztják a város első emberének a budaörsiek?

- Nem az utolsó pillanatban adtam le az ajánláshoz szükséges íveket, hanem a megadott határidőn belül. Ehhez hozzá kell számolni azt is, hogy csak az ötödik munkanapon vettem fel az íveket és csak ettől kezdve lehettem abban a helyzetben, hogy aláírásokat gyűjthessek. A szükséges mennyiség már viszonylag rövid idő alatt, a leadás előtti hét közepén a rendelkezésemre állt, de nem volt miért siettetni a gyűjtőívek leadását.

- Magyarországon nem kötik semmilyen iskolai végzettséghez, sőt, még a megválasztás után sem kell semmilyen képzésen részt venniük a

polgármestereknek. Ez ön szerint helyes így? Saját magát miben képezné tovább, ha nyerne?

- A testület munka során a köz érdekéről és közpénzek elosztásáról van szó. Ez a felelősségteljes munka kellő tudást, tapasztalatot és felkészültséget követel meg, amelyben az iskolai és a posztgraduális végzettségeknek is jelentősége van. A pozitív hozzáállást viszont semmilyen iskolai végzettség nem pótolhatja. Képviselői munka során is hasznosnak találnám az éves szintű folyamatos továbbképzést pl. kreditpontok megszerzésével. Tehát előírnám a kötelező továbbképzést, mivel a város érdekében a lehető legjobb döntés meghozatala minden képviselő kötelessége (lenne).

- Egyéni körzetben is indul, ha jól látom, kettőben is. Ennek mi a magyarázata? Vagy a másik Leipán csak rokon?

- Csak egy körzetben indulok illetve most már hivatalosan polgármester jelöltként is. A IX. választókerületben a fiam indul szintén függetlenként, innen a névazonosság. Ez az ő saját döntése volt, döntésében nem befolyásoltam. A rokoni szálak jelenleg is léteznek a testületben, mivel Wittinghoff Tamás és Filkey Péter unokatestvérek.

- Egyéni körzetben a programjának a lényege, röviden? 

- Szigorúbb pénzügyi gazdálkodással, a beszállítók, vállalkozók megszűrésével szeretném, ha több feladatra tudnánk még több pénzt áldozni. Pl. a korszerűtlen szigetelésű családi házak felújításával a városkép is tetszetősebb lehetne, és az önerővel a helyi vállalkozások is felvirágozhatnának. További terveimet a napokban hozom nyilvánosságra.

- Mi jut eszébe a következő szavakról?

Budaörs: Egy soha el nem múló kötődés, Budapest legszebb előszobája.

Képviselő-testület: Ha független képviselők alkotnák a többséget, akkor valamennyi település előbbre tartana.

Frakciófegyelem: Önálló vélemény feladása, és sokszor a logikusnak tűnő dolgok ellenére való cselekvés.

Fidesz: Létezik a jelenben, létezett a múltban és létezni fog a jövőben.

MSZP: Létezik a jelenben, létezett a múltban, de hogyan tovább a jövőben?

Városfejlesztés: Rengeteg a tenni való, mely reményeim szerint októbertől már az új, többségében független képviselőkből álló testület feladata lesz.

Oktatás: Beruházás a jövő nemzedéke számára.

Egészségügy: A jelenlegi színvonal javítása, mely a programomban is szerepel. Legfőbb probléma a jelenlegi többhónapos várokozási idő, melynek lerövidítésére konkrét tervekkel rendelkezünk.

Kultúra: Egy gazdag város el tudja tartani a kulturális életének szereplőit, ahol a minőség és a létrehozott érték dominál. Lehetőségét látom annak, hogy Budaörs egy kulturális központ is legyen.

Sport: Tömegsportot és a természeti környezet szinten tartását támogatom és azt, hogy amatőr szinten is mindenki sportolhasson. Ugyanakkor büszkék lehetünk az asztaliteniszező lányok sikereire (BL döntő), amely a hazai médiában nagyobb publicitást is kaphatott volna.

Média: Független, hiteles médiára lenne szükség, a várostól idegen médiák támogatása nélkül.

Korrupció: A kérdés felvetése is alátámasztja, hogy létező jelenségről van szó.

Felelősség: A rendszerváltás egyik szomorú tanulsága, hogy ez a kategória nem létezik."

Forrás: budaorsinaplo.hu

"Nem néma az a kőszobor..."

Minden időben tiltakozott a történelem és tiltakozni is fog az olyan eljárásokkal szemben, ahogyan a külső segítséget igénybe vevő osztrák hadurak 1849-ben és ezt követően is a hazájukat legjobban szerető fiaival szemben eljártak! 

Az erőszakkal eltiport 1848-49-es forradalom és szabadságharc Aradot fájdalmasan nevezetes hellyé tette. Mártírként meghalt 13 tábornokra és az első felelős magyar kormány kivégzett miniszterelnöke emlékére a 164 évforduló napján, október 6.-án emlékező misét tartunk a Budaörsi Római Katolikus templomban, a szokásos miserendhez igazodva este 6 órakor. A gyászistentiszteletet ugyanúgy, mint az 1800-as évek utolsó évtizedeiben kóruskísérettel tartjuk meg. 

A gyászénekeket előadó kórus az 1984-ben alakult Budaörsi Pro Musica Kórus lesz, amely 2013. júniusáig szerepelt ezen a néven, és amely kórus a napokban felvette az alapító karnagyának Sapszon Ferencnek a nevét.

A megemlékező misére minden kedves budaörsi lakost szeretettel várjuk!

Az a fátyol, amely 1849. október 6-án Magyarország egét beborította, azt a haladó idő csak nagyon lassan oszlatta szét. A sokat szenvedett, de saját erejéből felvirágzó nemzet az 1867—es kiegyezésig nem is emlékezhetett meg mártírhalált halt tábornokainkról és a Budapesten kivégzett Batthány Lajos miniszterelnökünkről. 

Magyarország megszállása egy kevésbé ismert epizóddal kezdődött, amely előrevetítette a későbbi történéseket. Amikor Paskievics orosz tábornok csapatai élén bevonult Debrecenbe, akkor az orosz főhadiszálláson díszebéddel fogadták az osztrák küldöttséget. A díszebédhez azonban zeneszó is kellett a megszállóknak, ezért berendelték Boka Károly és zenekarát játszani. Boka vezetésével a zenekar rázendített az első dalra, amely így hangzott:

„Megvirrad még valaha,

Nem lesz mindig éjszaka”

Így a „díszvendégek” (akiket senki sem hívott meg) már az első pillanatban is érezhették a nemzet lefogott karjának erejét, amelyet a későbbi viszontagságok sem tudtak megtörni.

Az Aradi Vértanúk első emlékműve egy 13 ágú eperfa volt, amelyet három asztaloslegény ásott be a földbe a kivégzés helyén, és amely a szellem és erkölcs diadaljele volt a nyers erő felett. Valamennyi ág egy papírlapot is tartalmazott a tábornokok neveivel. A legvastagabb ágon levő papírlapon Damjanich János tábornok neve szerepelt, aki csatát sohasem veszített.

1868.-tól kezdve minden év október 6.-án gyászünnepséget tartottak az aradi Honvédegylet vezetésével. Fekete zászlókat lengetett a szél az évforduló minden napján a házakon és a minorita rend tornyán is, ahol a gyászmisét megtartották. A templom hajójában állították fel a 13 tábornok arcképét, körülvéve a gyertyák csillogó koszorújával emlékezve azokra, akiknek az életlángját kioltották. Legmeghatóbb látványt viszont a szabadságharc egykori katonái alkották. A templom mindig szűknek bizonyult, ezért az emberek ezrei a templom előtti téren hallgatta végig az istentiszteletet és a kórus szebbnél szebb gyászénekeit. Az istentisztelet után hosszú négyes sorokban indult meg a gyászmenet a Vesztőhelyre, ahol a ma is látható gránit obeliszk emelkedik.

De nemcsak hazánk fiait ébresztették kegyeletre a Vesztőhely hantjai, eljöttek más népek képviselői is, hogy leróják kegyeletüket. 1885 augusztusában Aradon járt egy francia küldöttség a világhírű Ferdinánd Lesseps vezetésével, aki a Suezi csatorna építője volt. A franciák a gomblyukaikba és a kalapjaikra tűzött virágbokrétákat leszedték, és mély meghajlással helyezték el az emlékoszlop talapzatára.

Nemzeti igényként merült fel, hogy az Aradon kivégzett tábornokainknak szobrot emeljenek. Az eredeti tervekkel ellentétben a szobor 1889.-re a negyvenéves évfordulóra nem készült el csak az ezt követő évben 1890.-ben. A nemzeti kegyelet jelképét betöltő szobor felavatása előtt egy küldöttség kereste fel Kossuth Lajost Torinóban, azért hogy hangfelvételt készítsenek, amelyet majd a szoboravató ünnepségen lejátszhassanak. 

Kossuth Lajos - részeiben ma is hallható - örökérvényű, visszafogott pátosszal telített hangfelvételéből idézek: 

„Nem néma az a kőszobor, mely amott a magyar Golgotán a halhatatlan vértanú halottak emlékének emeltetett. Én hozzám a kitaszított élő halotthoz ki egykor zászlótartója valék Magyarország függetlenségének, melyért ők a lehóhérolt hősök annyit küzdöttek és mártír halált haltanak, én hozzám elhozták a múltak szellemei a velőkig ható szózatot, mely amaz emlékszobor kimagasló alakjának Hungáriának hallgatag ajkairól zeng…”

Az Aradi Vértanúk szobrát 1890. október 6-án avatták fel, több ezres lelkes tömeg előtt. A monumentális alkotás tisztán, mindenki által érthető módon fejezi ki a szabadságvágy gondolatát, szép körvonalai hódolatot mutatnak a művészet örök törvényei iránt, arányai pedig éreztetik azt a kegyeletet, amelyet tanúsítani kívánt az emléket létesítő nemzedék.

Visszatértek hát a tábornokaink a hosszú száműzetésükből, azért hogy az irántuk érzett tisztelet erejével visszafoglalhassák azokat a területeket, amelyekért tántoríthatatlan hűséggel katonához méltó módon harcoltak. Birodalmuk pedig egyre tágul, amely ma már a Vereckei hágótól Erdély bércein át egészen Dévény kapujáig terjed. 

Tisztelettel:

Leipán Tibor 

képviselő

Trianon: Vár állott, most kőhalom…

Kölcsey Ferenc 1823-ban írta meg a Himnuszt, majd egy évszázaddal korábban, mint ahogyan az első világháborús események bekövetkeztek. Ezért a költő az eddigi történelmünk leginkább vérzivataros évszázadát nem is láthatta, így az általa vizionált lángtenger eltörpült a első világháborús pokol tűzétől. A trianoni békediktátum eseményeit sokan és sokféleképpen bemutatták már, de a felelősség kérdésével ez idáig szinte senki sem foglalkozott, mert a háborúkat követő békeszerződés mindig a győztes „igazságára” épült, valószínűleg nem változik ez a tendencia a jövőben sem.

A gyalázatos trianoni békediktátum kimondta Magyarország háborús bűnösségét, háborús felelősségét. Ezzel szemben Magyarország volt az egyetlen ország a korábbi hadat viselő országok közül, amely ország hivatalosan is a háború ellen foglalt állást, és amely tényt a történetírók mélyen elhallgatnak, mivel a háború előzményei messzire vezetnek.

Utolsó vacsora kóruskísérettel a Templom téren

Ebben az évben is előadják hagyományteremtő céllal a Budaörsi Passió „Utolsó vacsora” jelenetét március 27-én, szerdán este 19 órai kezdettel lelkes amatőrök a Templom téren. A húsvéti ünnepnapokat megelőző liturgikus nagyhét a virágvasárnappal kezdődik, mely Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulását idézi fel. Az „Utolsó vacsora” jelenetét a szervezők zenei élménnyel szeretnék emlékezetesebbé tenni, fellép a Budaörsi Pro Musica Kórus is Krasznai Gáspár karnagy vezényletével.

Jelenet a 2012-es előadásból
(Fotó: Veiland Gyula)

A székely zászló ügyét meg kellene védeni

Szeretettel ajánlom honlapom látogatóinak figyelmébe a Budaörsi Infó weboldalán megjelent székely zászlóval kapcsolatos cikket, amelyben azt nyiatkoztam, hogy a magyarság több mint ezeréves történelme során a székelyek sokkal többet tettek le a nemzet asztalára, mint amennyit onnan elvettek. A jelenlegi helyzet pedig az, hogy a most a nemzeten a sor, hogy a lehetőségekhez mérten a székelyekért tevőlegesen is kiálljon, és ennek igazán szép példája lehet a székely zászló kitűzése.

Arad, a magyar Golgota

1849. október 6. A végzetes októberi napok egyike. Egy felsőbb hatalom kegyeiből garázdálkodó osztrák végrehajtók a megláncolt Magyarország legjobbjait kivégzik! Az Aradi Vértanúk mellett még százával végezték be életüket bitón, vagy golyó által. Aradon voltaképpen 16 vértanú van. Kazinczy Lajos ezredest október 25-én lövik főbe, ahol agyonlőtt négy társa is elvérzett. Ormay ezredes és Hauch alezredes pedig bitón haltak meg ugyanott. Bitón halt meg Jeszenák János is a nyitrai birtokos, a szelíd egyeneslelkű ember, igazságszerető családapa, aki utolsó fiát is besorozta a szabadságharcosok közé, amikor az orosz invázió már tény volt, és ügyünk elvesztése szinte bizonyossá vált. Ott nyugszik a pozsonyi evangélikus temetőben, síremlékén e szép és oly igaz felirattal:

Budaörsi Passió 2012: A Kőhegy tisztelete

Elérkezett 2012 tavasza, és milyen más volt akkor minden! Megkezdődtek a Passió próbái, melyben a napi próbatételt magának a Kőhegy színpadi részének az elérése jelentette. Útközben sűrűn egymást követő házcsoportok közt elhaladva a néha felbukkanó vidám zöld mezőkön, és a kertek sokaságán pihent meg a szem. Már jócskán megnőttek a tavaszi növények, a fűzek, nyár és – szederfák bujazöld lombokat hajtottak. A gazdag esők után sehol egy porszem a levegőben, vagy a fák üdeségtől pompázó levélzetén. A levegő általában enyhe és csendes volt, tele a virágok és a fű édes illatával. A verőfényes szép napokon elérve a hegycsúcs közelét a képzeletem tovaszállt a magyar puszták délibábos rónaságába.