Az Aradi Vértanúk - 1849. október 6.

1848-ban a korszellemtől való elmaradásunk szinte a vesztünket okozta, ugyanakkor a korszellemnek a megértése, cselekvéssel való követése megmentett bennünket. A francia forradalomból keletkezett szabadelvű és nemzetiségi eszme megújította Magyarországot is, mint ahogy új életet öntött az abszolutizmus alatt elsenyvedt társadalmakba Európa szerte. A tizenhárom tábornok magyar nemzet iránt tanúsított tántoríthatatlan hűsége, katonai erélyessége és vitéz jelleme, a lovagkor legfényesebb idejébe is beillő tettekkel dicsőítette meg a magyar forradalmat és szabadságharcot. Hasonlóan 1956-hoz 1848-ban is győzött a forradalom, de a szabadságharc elbukott, mert az már nem bátorság, hanem erő kérdése volt. Kossuth Lajos szavaival élve: „Arad pedig a magyar Golgota”. 

Kiléptem a frakcióból (a tegnap holnaputánja)

Tisztelt Budaörsi Polgárok!

Szeretném mindenki tudomására hozni, hogy Budaörs Város Képviselő-testületének FIDESZ-KDNP frakciójából még augusztus hónapban kiléptem. Nehéz, de megalapozott döntésem mellett kiállok és azt emelt fővel vállalom. Politikai értékrendem nem változott: meggyőződéses jobboldali politikusként a képviselői munkámat, független Képviselőként kívánom tovább folytatni.

Önkormányzati képviselői eskümet nem pártokra vagy érdekcsoportokra tettem, hanem a városért és a polgárokért vállaltam felelősséget. Továbbra is megőrizve jobboldali hitvallásomat és értékrendemet kötelességemnek érzem, hogy képviselői eskümnek megfelelően a város és lakói érdekében pártpolitikától mentes döntésekben aktív szerepet vállaljak. Tudom, hogy ezzel a döntésemmel megnehezítettem a helyzetemet és a munkámat, de az eset óta az irányomban megnyilvánuló bizalom és támogatás oly mértékben erősödött a polgárok részéről, amely elegendő erőt biztosít ahhoz, hogy a város és a körzetem érdekeit továbbra is képviseljem!

Áldott Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

Választókörzetem minden kedves lakójának, munkatársaimnak, barátaimnak és oldalam olvasóinak nagyon boldog Húsvétot kívánok!

Budaörsiek a budaörsieknek: Az Utolsó Vacsora

Húsvét előtt, április 20-án szerdán a budaörsiek tartanak előadást a budaörsieknek a Templom téren este 20 órai kezdettel. Az amatőr szereplők az utolsó vacsora jelenetét adják elő Csaba atyával együtt, aki Jézust alakítja a darabban.

A kereszténység két jelentős ünnepe a húsvét és a karácsony. Húsvétkor Jézus feltámadására emlékezünk, amelyet negyven napos böjt előz meg, és amivel Jézus ugyanennyi ideig tartó böjtölését és szenvedését elevenítjük fel. Az utolsó vacsorát húsvét első napjának estéjén Jézus tanítványai körében, a tizenkét apostollal együtt fogyasztotta el.

Zichy korzó (amely inkább torzó)

Napjaink bizonytalan környezetéhez való alkalmazkodás kényszere a deregulált és feljövő piacgazdaságokban egyre nagyobb nyomást gyakorol a lakosságra, de a döntéshozókra is. Az élesedő verseny, az egyre igényesebb elvárások megkövetelik a hatékonyságot, a kreativitást, és szükség esetén a reagálókészséget is.


A vezetők, így a városvezetők feladata is, hogy biztosítsák a tiszta fejjel való gondolkodást, a célirányosságot és a cselekvés iránti elkötelezettséget, amelynek együtt kell járnia a változások végrehajtásában játszott aktív szerepvállalásukkal. Az ösztönzés, egy új ügy vonzóvá tétele az együttműködés megnyerésének előfeltétele. Minden változás lehetetlen a változás szükségességének felismerése nélkül. A jobb jövő víziójának hiányában pedig nincs ami ösztönözzön magára a változtatásra.

Március 15. Nemzeti Ünnep!

Reménnyé váljon az emlékezet! Jókai szavaival élve:”Volt Magyarországnak és Ausztriának egy átoktemetője, ki fürdött a vér tengerében, megemésztett milliárdokat, melegedett égő városoknál, vigadott milliók jajkiáltásánál, s széttépett erős láncokat, miket Istenkéz alkotott, testvért testvérhez, apát fiúhoz, nemzetet királyához kötő szeretet láncát.”

Ne feledjük, hogy 1848-as forradalom győzött, viszont a szabadságharc elbukott, ami már nem bátorság, hanem erő kérdése volt, ugyanúgy, mint 1956-ban. Emlékezzünk a dicsőséges napokra egy ismeretlen költő versével:

Szerette hazáját, szívvel, szóval tettel,

Védte szabadságát, híven becsülettel!

Áldozott szenvedett, jutalmát nem kérte,

S nem küzdhetvén többé, vérpadon halt érte.