Napjaink bizonytalan környezetéhez való alkalmazkodás kényszere a deregulált és feljövő piacgazdaságokban egyre nagyobb nyomást gyakorol a lakosságra, de a döntéshozókra is. Az élesedő verseny, az egyre igényesebb elvárások megkövetelik a hatékonyságot, a kreativitást, és szükség esetén a reagálókészséget is.
A vezetők, így a városvezetők feladata is, hogy biztosítsák a tiszta fejjel való gondolkodást, a célirányosságot és a cselekvés iránti elkötelezettséget, amelynek együtt kell járnia a változások végrehajtásában játszott aktív szerepvállalásukkal. Az ösztönzés, egy új ügy vonzóvá tétele az együttműködés megnyerésének előfeltétele. Minden változás lehetetlen a változás szükségességének felismerése nélkül. A jobb jövő víziójának hiányában pedig nincs ami ösztönözzön magára a változtatásra.
Előzmények: A jelenleg érvényben levő szabályozási terv 2001-ben született, ezen szerepel a korzó, de elválasztja a Stefánia utcai házakat a 130-131 hrsz telken építhető épületektől. Ezen a terven az épületek között van zöldterület, és a telek kb. 40 %-a beépíthető, de 8 m magasan. A Köztér irányába létesíthető épület 3 szintes lehetne a terepszint felett , miközben körülötte földszintes vagy földszint + tetőteres házak állnak. Szerencsére ez a kirívó tömeg eddig nem épült meg.
A főépítészi iroda civilek és szakemberek bevonásával több ötletbörzét tartott,és készíttetett egy tanulmányt Budaörs 2020 címmel, az önkormányzati honlapon olvasható, különböző korú felmérési adatok alapján minősíti a területen lakókat. Az ötletbörze nem helyettesíti a tényleges lakossági egyeztetést. Valamikor 2007-ben megszületik az elhatározás, és Budaörs indul városrehabilitációs pályázaton, melynek második fordulójában 2010-ben elnyeri a közel 600 millió forintot, melyből a város a Zichy major és a patika épület felújítását, a Zichy korzót valamint a biopiacot és a korzó telkeinek magánbefektetőit támogatná.
Jelenlegi helyzet: Jelenleg az tapasztalható, hogy a Templom téri projekt döntő többségében olyan elemeket tartalmaz, amelyek fenntartás nélkül támogathatóak. Az egyetlen kivétel a Zichy korzó terve, amely semmilyen szempontból sem indokolható. Amennyiben a korzó a Keczán ház és a Köz tér között megépülne, akkor ennek a torzszülött korzónak csak vesztesei lennének, beleértve a város egészét is. Érthető hát az ott élő lakosság Arisztotelészt idéző védekező reflexe, mely szerint: „Ki van értem, ha én nem vagyok magamért?”
Indokolatlan a korzó építése a következők miatt:
Sétálgatni a fővárosi Duna Korzón önmagában is kellemes, a budai oldal látványa elkápráztató. Ez a korzó széles, a befogadóképessége megfelelő, az utcabútorzat elegáns, a vendéglátó-ipari egységek és a szállodasor is harmonizál a korzóval.
Ellenben a tervezett budaörsi Zichy korzó hosszában rövid, szélességében meglehetősen keskeny (6 m), ami egy átlagos nappali szélességével vetekszik, nem férnek el rajta kihelyezhető kávézó bútorai, a keskeny közlekedő felület miatt pedig az ültetendő növényzet. A tervezett épületek folyamatosan módosított magassága pedig az ott lakók életterét és az intim szféráját közvetlenül is negatívan befolyásolja ráadásul úgy, hogy helyenként a már meglévő kertekből hasítana ki egy földdarabot. Felmerül a kérdés, hogy ki az, aki az ablakától néhány méterre –esetenként a kertjében- egy magasabb ház tűzfalait, vagy ablakait szeretné látni, esetleg a nap sem süt be többé az udvarára, illetve a kerítése tetejének a magasságában pedig emberek sétálnak. Az ott élő lakosság ellenállása ezért teljesen érthető a tervezett korzóval szemben, megítélésem szerint nem lehet rájuk erőltetni a már régen letűnt viktoriánus korszak építészeti ideológiáját.
Értékmentés, kulturális örökségünk védelme: A kultúra vagy civilizáció, tágabban vett etnográfia értelmében, az a komplex egész, mely magában foglalja a tudást, a hitet, a művészetet, az erkölcsöt, a törvényt, a szokást, és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társadalom tagjaként szert tesz. Világszerte tapasztalható, hogy a kulturális és történelmi értékeket egy felelős városvezetés védi, és még csak kísérletet sem tesz annak lerombolására. Több fórumon is előadtam már, hogy Budaörsnek nincs igazi arculata, és ezen egy eldugott, kifejezetten előnytelen helyre épülő korzó sem javítana, éppen ellenkezőleg, a városképet összességében csak rontaná.
Kulturális örökségünk Budaörs múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, amely a nemzeti és az egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője. A világháború előtti sváb település Budaörs már eddig is, az elmúlt 60 év megváltozott gazdaságpolitikai és politikai viszonyai miatt felbecsülhetetlen kárt szenvedett a korábbi építményeiben. Nem létezik már eredeti sváb étterem (a helyén pl. könyvtár áll, illetve négyemeletes épület), a belvárosi sváb házak egy meghatározott része már nem létezik (pl. Clementis u. 2), a korábbi hangulatos pincesorból is már csak néhány pince maradt meg hírmondónak. Miközben a világon mindenhol az értékmentés, a kulturális örökségek védelme zajlik, addig itt Budaörsön létezik egy projektelem, melynek kivitelezése során a belváros épületállománya és az ott élő lakosság is egy újabb kárt szenvedne el. A kivitelezés eredményeként létrejönne egy oda nem illő testidegen sikátor, amely ódon városhangulat helyett sokkal inkább fóbiás érzetet keltene, nem beszélve arról, hogy az eltérő kulturális megjelenésformák más jelentéssel bírnak egy homogén kulturális közegben.
Befektetői oldal: Az egész projekt vitathatatlanul gyenge pontja a befektetői részvétel, amely éppen a korzó megépítésére koncentrálódik. A befektető mindig profitorientált, akit a legkevésbé sem érdekel a lakosság érték és térvesztése. Budaörsön a főutak mentén eleve nagyszámú, és ma sűrűn bérlőt váltó vagy kihasználatlan üzletek és irodák sorakoznak, melyek fenntartása nem kis nehézséget jelent a vállalkozásoknak a mai gazdasági viszonyok között. Mi lesz, ha a súlyos közpénzmilliókkal támogatott, egyébként gépkocsival, áruszállítással nem is megközelíthető kieső területen levő helyszín mégsem forgalomképes? Mit szólnak a város nehézségekkel küzdő vállalkozói ahhoz, hogy egyeseket egy ismeretlen kiválasztási elv alapján kiemelten támogatnak?
Lakossági fórumok: A 2011. január 10.-i, a Hivatal által szervezett lakossági fórumon tapintható volt a közvetlenül érintett lakosság passzív és aktív ellenállása a Zichy korzó megépítésével szemben. Érezhető volt, hogy a lakosság kifejezetten tart a Hivataltól, márpedig a félelem minden formája aláássa az elkötelezettséget, a motivációt és magába a projektbe vetett hitet is.
Már önmagában is felmerül a kérdés, hogy miért erőltetik folyamatosan a korzó építését akkor, amikor ezt a megépítést a közvetlenül érintettek kifejezetten elutasítják. Indokolt volt tehát, hogy maga az ott élő lakosság mondja ki végül, hogy akarja –e ennek a korzónak a megépítését, és ha esetlegesen igen, akkor milyen formában. A január 17.-i ismételt lakossági fórumon –a megfelelő mélységű és tartalmú analízist követően- az érintett lakosok teljes egésze elutasította a Zichy korzó megépítését, a Keczán ház és a Köz tér között, döntését írásba is foglalva.
Felvásárlás: Még el sem kezdődtek a kivitelezési munkák, és máris előlépett a titokzatosság fátyla mögül egy befektető, aki az ott élőknek felajánlotta segítségét, természetesen nem karitatív alapon. A befektető célja nem a Status Quo fenntartása, sokkal inkább a lakosok ingatlanjaiktól való megszabadítása, ahogy ez a befektető értékes soraiból az ajánlata végén egyértelműen kiolvasható volt. Márpedig az a befektető, aki a pénzügyi haszonra spekulál, az a már jól bevált eszközöket és technikákat veszi igénybe, és megfelelő módon időzít. A befektetés időzítését a legtöbb esetben külső tényezők határozzák meg, ez esetünkben a Zichy korzó építése. Egyszerű a képlet: az elértéktelenedett belvárosi ingatlanokhoz sokkal olcsóbb hozzájutni a korzó felépítését követően, mint akkor, amikor az ingatlan leginkább forgalomképes. Bizonyára a véletlen műve, hogy a befektető neve kötődik a dicstelen múltú korábbi Nyugati pályaudvar mellett tervezett kormánynegyed projektjéhez.
Zichy korzó szükségessége: Felmerül a kérdés, hogy a korzónak létezik –e egyáltalán létjogosultsága? A válasz egyértelműen igen, de korzót ott kell építeni, ahol a feltételek adottak, ahol vonzó környezetben divatossá válik rendszeresen megjelenni és ráérősen sétálgatni, ahol a hosszabb dialógusok mellett megállni látszik az idő, és ahol egy pezsgőbb társasági élet is kialakulhat. Budaörsön is meghonosítható ez az évszázados életforma. A korzó csak akkor tölti be a hivatását, ha megfelelően harmonizálnak az elegáns üzletek a kisebb boltokkal, a köztéri szobrok az utcabútorzattal, a hangulatos kávéház a vendéglővel, csobogók a zöldfelülettel, és a dekoratív járólapok a díszkivilágítással. Egy ilyen korzó pedig építhető a Clementis utcában a Templom tér és a Zichy major között, akár a jelenlegi járdarendszer kiszélesítésével, esetleg az úttest egy nyomsávjának a rovására. Ennek a korzónak a megépítésével teljesül a projekten belüli elképzelés is, hogy a Templom tér és a Zichy major között legyen közvetlen összeköttetés, amely az érintett lakosság számára egy élhetőbb környezetet és egy lényegesen humánusabb megoldást jelent.
Összegezve: Az építészeti alkotások és együtteseik kulturális örökségünk azon jelentős részét képezik, amelyek esetében a komplex megőrzés még lehetséges és indokolt, hiszen lakott épületekről, illetve a múlt hagyományairól van szó. A megváltozott gazdasági környezetben azonban a megőrzésüket, csak olyan (szakma)politikai döntés eredményezheti, mely széles társadalmi támogatásra támaszkodva a kultúrpolitika kiemelt feladatává teszi ezeknek az épületeknek és együtteseiknek a védelmét és a valódi illeszkedésen alapuló újjáépítését.
Éppen ezért sem értek egyet a Polgármester úr korzó építésére vonatkozó kijelentésével, miszerint, nincs fejlődés áldozatok nélkül. Véleményem szerint egy beruházás során az érintettek nyertesek legyenek, visszafejlődés nélkül. Jogszabályi oldalról a hatályos 2001. évi LXIV. törvény rendelkezik a kulturális örökség védelméről, mely a műemlék alapjául a műemléki értékeket határozza meg, és többek között a következőket is rögzíti: \"minden olyan épített örökségi elemet, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó területét, együttesét, rendszerét, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék; alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt. Valamint \"történeti tájként kell műemléki védelemben részesíteni az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot.\"
Összességében Budaörsön egy olyan új műemlékvédelmi gyakorlat kialakítására van szükség a még menthető területeken, amelynek elsődleges célja bármilyen rombolással szemben az értékeink és tradícióink megőrzése, lehetséges módon pedig az újjáteremtése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése