1848-ban a korszellemtől való elmaradásunk szinte a vesztünket okozta, ugyanakkor a korszellemnek a megértése, cselekvéssel való követése megmentett bennünket. A francia forradalomból keletkezett szabadelvű és nemzetiségi eszme megújította Magyarországot is, mint ahogy új életet öntött az abszolutizmus alatt elsenyvedt társadalmakba Európa szerte. A tizenhárom tábornok magyar nemzet iránt tanúsított tántoríthatatlan hűsége, katonai erélyessége és vitéz jelleme, a lovagkor legfényesebb idejébe is beillő tettekkel dicsőítette meg a magyar forradalmat és szabadságharcot. Hasonlóan 1956-hoz 1848-ban is győzött a forradalom, de a szabadságharc elbukott, mert az már nem bátorság, hanem erő kérdése volt. Kossuth Lajos szavaival élve: „Arad pedig a magyar Golgota”.
